Képeslevelezőlap története
Nagy háború, kis lelkesedés 1939-1945



Horthy Miklós megérkezése 1940 szeptember 11-én                                           Csikszeredába Ünneplő csíki székelyek fogadják a magyarok bekövetelét 1940-ben

Csíki székely asszonyok Csíkvármegye megyeháza erkélyen 1940 szeptember 11-én

A II.világháború természetesen megihlette a képeslap kiadókat, de ezúttal nyoma sem volt az 1914-es lelkesedésnek. Ezért bármennyire furcsa sokkal több I.világháborús lépeslevelező lappal találkozhatunk, mint a majd 30 évvel későbbi II.világháborússal. Mivel a "hátország" részese, de legalábbis elszenvedője volt a harcoknak a Történelmi Magyarország, így értelemszerűen hiányoznak a katonabúcsúztató lapok. A ritkaságot tovább tetézte, hogy a náci szellemiségű levelezőlapokat a háború után önként és parancsra megsemmisítették. A téma általában ütköztek, katonai vezetők, kitűntetések, feltupírozott győzelmek, s persze az ellenség szenvedélyes vagy gúnyos szidalmazása. (Ez utóbbi főleg az angol lapokra jellemző). Magyarországon természetesen a "VISSZATÉRT" lapok és ugyan ilyen "VISSZATÉRT" bélyegzővel ellátva voltak népszerűek (Horthy Miklós fehér lovon vonult a visszaszerzett városokba. Ilyen visszatért bélyegzővel ellátott lap a fenti 3 csíkszeredai képeslap is, amikor Csíkszereda is 1940 szeptember 11-én visszatért Magyarországhoz és fogadták a bevonuló magyar katonákat Horthy Miklóssal és feleségével együtt vagy akár az alábbi borítékok Nagyvárad visszatért bélyegzőkkel ellátva). Akkoriban nem humornak szánták, de ma már komikusan hat, hogy a tankok és repülőgépek háborújában a magyar képeslapokon kerékpáros egységek hadbaindulásán lelkendeznek... A "rugalmas elszakadás" idején, már inkább csak a tábori posták levelezőlapján olvashatóak a szovjet ellenes szlogenek. Érdekes színfolt Karády Katalin dalok kottájának és szövegének megjelenjtése képeslapokon.

Nagyvárad visszatért 1940 szeptember 6-án Nagyvárad visszatért 1940 szeptember 6-án


A sematizmus rabságában 1946-1989

A néhány évig tartó koalicíós idők, majd több, mint 50 esztendeig regnáló szocializmus nem tett jót a képeslevelezőlapnak. Kezdetben a silány minőség, később a tartalmi egysíkúság keserítette a gyűjtőket. Mindezért csekély kárpótlást jelentett a rendezett lapkiadás, a kiszámíthatóság.

Akkori lapfajták

- puha kislak] fekete-fehér, ára 60 fillér
- ugyanez kicsit jobb minőségben, ára 1 Ft
- kemény kislakú fekete-fehér, ára 1,2 Ft (rövid ideig 1,4 Ft)
- puha nagyalakú színes, ára 1,5 Ft, később jobb minőségben 2 Ft
- kemény, nagyalakú, fekete-fehér, ára 2 Ft
- hosszú színes, ára 2,5 Ft
- hosszú fekete-fehér (elég ritka) 2,8 Ft

A 80-as években, már forgalomba kerültek jobb minőségű és változatosabb kivjtelű - extra nagy, kör alakú, térhatású (ún.dimenziós) stb. képeslapok is, persze borsosabb áron. A 60-as években nagy divat volt a "hangos képeslap," melyet lemezjátszón meg is lehetett hallgatni. Ezek voltak a Volorvox lapok, amelyek 12 Ft-ba kerültek. Hogy ne sérüljenek, borítékban adták fel őket, de ezek kivételesen azért képeslapoknak számítottak. A gyűjtőket, a rendszerezést segítették a lapok hátulján levő számok. A témaválasztás rendkívül egysíkú volt, a legnépszerűbb épületekre korlátozódott. Azokból viszont százféle változat, különböző irányból és különböző napszakban. Utcakép alig, ötletek elvétve sem. Az ötlettelenség legjellemzőbben az üdvözlőlapoknál mutatkozott meg. A század első felének giccses, szirupos lapjaiért művészeti értelemben nem kár, de ennek visszahatásaként az összes karácsonyi lap fenyőágból, rajtuk egy-két díszből, esetleg néhány gyertyából állt. Az még csak érthető, hogy a Jézuska, angyalkák, vallási motívumok eltünedeztek, de az emberek, gyerekek, vidámság számüzésére nincs ideológiai magyarázat. Az újévi lapok vidámabbak voltak, de az ábrázolás kimerült a naptár, pezsgő, kéményseprő, esetleg újévi malac, szerpentin és papírcsákó dekorációban.

A jelen csalódásai 1990-2005



A rendszerváltásnak sokan örültek, s tán még többen csalódtak benne. Köztük a képeslapgyűjtők népes tábora. Vártuk a liberalizált kiadásból jövő konjunktúrát, a választék bővülését, minőségjavulást, a konkurenciából fakadó árverseny miatti olcsobbodást és főleg ötletes újdonságokat, érdekességeket. No ebből szinte semmisem valósult meg. Tömören: sok kiadó, kevés ütlet.
Vajon miért?

Őszintén be kell vallanunk, hogy a képeslapküldés kiment a divatból. A mobiltelefon, SMS, e-mail gyorsabb, esetenként még olcsóbb is, a lelassult és megdrágult postai szolgáltatásnál. Sőt, a Magyar Posta gyilkossági kísérletet hajtott végre a képeslapok ellen. Nevezetesen: eltörölte a lapok kedvezményes díjszabását. Emlékezzőnk csak történetünk elejére: A levelezőlap éppen azért jött létre, hogy a rövid, bárki által elolvasható üzenetet olcsóbban lehessen továbbítani.(Akkoriban 60%-os volt a kedvezmény!) A képeslap forgalom ellen szól az a "nyugati" szokás is, hogy képeslapot sok üzlet árul, de bélyeg nem kapható. Kinek van kedve Posta keresésére áldozni a drága időt, hogy megírja "szerencsésen megérkeztem," ha többnyire előbb érkezik haza, mint küldött képeslapja... Újdonság egyedül az ingyenes reklámlapok megjelenése. Itt még jópofa ötletekre is bukkanhattunk. Gyűjtésük kicsit hasonlít nagyapáink,l dédapáink gyerekkori számolócédula gyűjtéséhez, sokan nem is tekintik igazi képeslapoknak őket.

Az ellentmondásos jövő 2006-

Mi lehet a képeslevelezőlap jövője a III.évezredben?
Nagy és erős a konkurencia. A mobiltelefon gyors és egyszerű és még halljuk is akinek üzenni kívánunk. Ha drágáljuk, ott az SMS. Ha kép is kell, az MMS, már a képeslap teljes illuzióját nyújtja. Különben is, már nem annyira érdekes a kép, mint régen, hiszen az "otthon maradó" egy kattintással megnézheti az interneten az összes város minden turisztikai látványosságát. Az üdvözlőlapokat pedig helyettesíthetik a virtuális képeslapok.

Akkor, hát vessük tűzbe lapjainkat, üljönk hallotti tort körülötte?

Azért mielőtt tűzrakáshoz készülnénk, megprobálom két gondolattal eloszlatni a képeslapgyűjtés egén tornyosuló sötét felhőket.
1. A modern hírközlési lehetőségek konkurenciája csökkenti a képeslapok iránti keresletet, de nem szünteti meg. A festészet sem szűnt meg a fényképezés feltalálásával, a mozi és a színház sem halt meg a televizió megjelenésével és az újságok is túlélik az internet elterjedését.
2. Ha a képeslapkiadás véges is lenne, a képeslapgyűjtés, akkor is örök. Hányan gyűjtenek görög-római pénzeket, reneszánsz festők műveit, a Horthy korszak vagy a szocializmus rekvizítumait vagy hogy témánknál maradjunk, mondjuk I. vagy II.világháborús lapokat. Pedig úgy-e ezekből, már sohasem készül újabb. A gyűjtés szépségét csak növeli, ha nehezebb hozzá jutni egy-egy gyűjteményünkből hiányzó példányhoz. Tehát a képeslevelezőlap olyan, mint a Fradi. Volt, van, lesz, míg a Földön ember lesz. Bár a Fradiért manapság, már nem is merném tűzbe tenni a kezem...

Forrás: http://szigetiandras.tar.hu
Szigeti András képeslap és kártyanaptárgyűjtő engedélyével


 



Előző - Previev Következő - Next